Vízenjárás

Három szerzetes úgy határozott, hogy együtt gyakorolják a meditációt. Egy tópartra mentek hát, ott leültek, és figyelmüket összpontosítva behunyták a szemüket. Ekkor azonban egyikük hirtelen felállt, és azt mondta:
– Jaj, elfelejtettem a gyékényemet!
Majd csodálatos módon rálépett az előtte lévő vízre, és átsétált a tavon a kunyhójukhoz, ami a túlsó parton volt. Nem sokkal azután, hogy visszaérkezett, a második szerzetes is felállt, és azt mondta:
– Jaj, én meg elfelejtettem a váltás fehérneműmet kitenni száradni.
Blazírt módon ő is átsétált a tavon, majd ugyanúgy vissza is jött. A harmadik szerzetes figyelmesen végignézte két társát, és úgy vélte, a társai bizonyára próbára teszik képességeit.
– No hiszen, annyival különb lenne a ti tudományotok? Én is tudok olyan kunsztokat, ami felveszi a versenyt a ti tudásotokkal! – jelentette ki fennhangon, és nekiiramodott a mély víznek, amelyben azonmód el is merült. A rettenthetetlen jógi kimászott a vízből, és újra próbálkozott, de újfent csak alámerült. Majd ismét kimászott és ismét próbálkozott, de minden egyes alkalommal mélyre süllyedt. Ez így folytatódott egy darabig, a két szemlélődő szerzetessel a háttérben. Aztán egy idő múlva a második szerzetes odafordult az elsőhöz, és így szólt:
– Szerinted elmondjuk neki, hogy hol vannak a kövek a vízben?

HSUAN HUA MESTER ÉS A ZEN ROSHI TÖRTÉNETE:

Ez a történet annyira CH'AN, hogy ZEN-ebb már nem is lehetne, tekintve, hogy "hőse" a Tiszteletreméltó Hsuan, a Nemes Hua, a Wei-Yang Iskola 9. pátriárkája, Tripitaka-, Dhyana-, és Vinaya-mester, a másik pedig egy japán vonal-hordozó Roshi. Ez a Roshi Hsuan Hua mester vendége volt, és egy Zen-mester szokásos szerénységével, magát egy második Bodhidharmának nyilvánította, amivel természetesen kivívta a Nemes Hua csodálatát, meg kell jegyeznünk, hogy ámbár nem a remélt módon.
- Élet és halál - mondta a Roshi - csak üres szavak. Ne ragaszkodj semmihez, csak engedd, hogy történjenek a dolgok !
- Bölcs szavak! - mondta a Tiszteletreméltó Hsuan, a Nemes Hua. - Meglátszik hogy mester vagy, tényleg, egy második Bodhidharma !
Ezeket mondva elnézést kért vendégétől, mondván, hogy ki kell mennie a mellékhelyiségbe.
Egy kis idő múlva a Tiszteletreméltó Hsuan, a Nemes Hua, feje fölött kardot forgatva, és ősi mandzsu csatakiáltásokat hallatva tört rá kedves vendégére, aki persze esze-nálla nélkül menekült.
De a Tiszteletre méltó Hsuan, a Nemes Hua, nem hagyta annyiban a dolgot, és hogy tisztázza a helyzetet, a futó Roshi megnyugtatására ezt kiáltozta:
- Ne szaladj barátom, csak a fejedet akarom levágni, beletesszük a Stupánkba ereklyeként, hiszen te egy második Bodhidharma vagy! Ne szaladj, mert élet és halál csak üres szavak, ne ragaszkodj semmihez, csak engedd hogy történjenek a dolgok!
De a Roshit semmi sem tudta eszeveszett vágtájában megállítani, és még akkor is mikor a kolostor kapuján átszaladt, azt kiáltozta vissza, hogy még Shakyamuni Buddha sem engedné meg, hogy levágják a fejét!

És aki nem értené ennek a történetnek az értelmét, annak szívesen elmondom
A FEDEZETLEN CSEKKEK TÖRTÉNETÉT.

Anraku

Egy tibeti láma, a világ legokosabb embere, és egy hippi

Egy pilóta egy magánrepülőn szállít három embert - egy tibeti lámát, a világ legokosabb emberét, és egy hippit. Hirtelen a pilóta bejelenti a három utasának: "Rossz híreim vannak. A gép le fog zuhanni. Most rögtön ki kell ugranunk. Sajnos, csak három ejtőernyőnk van. Mivel én iszonyú jó pilóta vagyok, nem látom az okát annak, hogy meghaljak, ezért az egyik az enyém. Sok szerencsét!" És ezzel kiugrott a gépből.

Ezután a világ legokosabb embere szólalt meg: "Mivel én vagyok a világon a legokosabb ember és nagyon értékes vagyok a civilizációnak, ezért én veszem el az egyik ejtőernyőt, és megmentem magam." Ezzel ő is kiugrott a gépből.

Ezek után a láma azt mondta a hippinek: "Én már elég hosszú és gyümölcsöző életet éltem eddig is, nincs szükségem arra, hogy tovább éljek. Vedd el nyugodtan az utolsó ejtőernyőt."

"Nyugi öreg!" - mondta a hippi, miközben feltette az ejtőernyőt a láma hátára. "A világ legokosabb embere épp az előbb ugrott ki a hátizsákommal."

Zajos csend

Még a zen Japánba érkezése előtt a Tendai irányzat növendékei meditációt tanultak. Négy jóbarát megállapodott, hogy hét napig gyakorolni fogják a csendet.
Az első napon mindegyikük csendes volt. A meditációjuk sok jóval kecsegtetett, ám amikor leszállt az éj, és az olajlámpák lángocskái pislákolni kezdtek, az egyik tanítvány nem bírt magával és hangosan odaszólt egy szolgának: „Hozd rendbe azokat a lámpákat!”
A második tanítvány meglepődött, hogy beszélni hallotta a társát, és hozzáfűzte: „De hát nekünk egy szót sem szabadna szólnunk.”
„Ti ostobák! Miért szólaltatok meg?” – kérdezte erre a harmadik tanítvány.
„Ha-ha-ha! Én vagyok az egyetlen, aki betartotta a hallgatási fogadalmunkat…” – tette hozzá kuncogva a negyedik.

E történet forrása: SU - LA- CE : Reggeli beszélgetések Lin - Csi apát kolostorában. (Fordította Sári László)

Kolostorában egy reggel fellármázta Lin-csi apátot egy ifjú szerzetes.
- Apát! Apát ! Megvilágosodtam ! Ma hajnalban buddhává váltam!
-Mit beszélsz szerzetes?! - dörzsölgette a szemét Lin-csi.
- Buddha vagyok apát! Buddha!
- Na ne mond! Honnan veszed?
- Átlátom a valóság titkát, ismerem az okokat és a törvényt! Megszabadultam a vágyak indulatától, a létezés indulatától, a tudatlanság indulatától. Legyőztem a születést, legyőztem a halált. Többé nem kell erre a világra kerülnöm. Buddha vagyok tehát - állította magáról nagy komolyan a szerzetes, majd titokzatoskodva megkérdezte. - Mondd, mit kell most tennem apát?
- Reggeliztél már? - emelte rá álmosan a tekintetét Lin-csi.
- Nem reggeliztem.
- Nos, akkor menj és reggelizz meg, mert nagy munka vár rád!
- Megyek apát!
- Ha megreggeliztél, húzódj vissza a celládba, és ne is lássalak csak vacsoránál. Ezentúl mindig csak reggelizzél és vacsorázzál, közben pedig láss hozzá a szútrák és a sásztrák olvasásához. Kezdd el ma már! Vedd először a Hármas Kosár középső könyvének 5000 szútráját, ezek között is olvasd legfigyelmesebben a Tökéletes Bölcsesség szútráját. Fontos lesz még az Igaz Törvény Lótusza, valamint a Nirvána szútra, a Gyémánt szútra, a Szív szútra. Ugyancsak lényegesek a Végtelen Sugárzás Kristálytiszta Országáról szóló szútrák, az átváltozás szútrái, a fegyelem szútrái és a bűnvallomás szútrái. Nem kevésbé alapvető az Aranyos Szőrű Oroszlánon Ülő Mandzsusri Bóddhiszattva Kristálytiszta Országáról szóló szútra, valamint az Aranyfény szútra és a jóga szútrák. Mindezek után tanulmányozd még a harmadik pátriárka alapvetéseit és szútramagyarázatait, A Tizenkét Kapu Könyvét, a Száz Írás Könyvét meg az Arany Oroszlán Könyvét. Nos ezek a legsűrgősebb olvasmányok. Öt esztendőt adok a tanulmányozásukra. A továbbiakat majd megbeszéljük azután. Egy Buddha legyen művelt! Ez nálam szabály. "Vess el minden írást, de elöbb olvass el minden írást!" - mondták a régiek. Hát adj magadra te is! Tartsd be a szabályt! Nehogy csak dísznek legyen az a buddhaság! - szólt Lin- csi apát , azután visszafeküdt az ágyába. Mielött elaludt, még töprengett, vajon mitől teremnek újabban a Buddhák ilyen szaporán. Akár a gombák!"

NAMO AMITABHA!
Músika

Egy könnyű kérdés

Volt egyszer egy szerzetes, aki a Gyémánt szútra szakértője volt. Mivel akkoriban a könyvek igencsak becses kincsnek számítottak, a szerzetes mindig magával cipelte a szóban forgó szútra egyik, azon a vidéken egyetlen fellelhető példányát. A szútrával kapcsolatos magyarázatai és belátásai széles körben ismertté tették őt, és igen eredményesen tárta fel a Gyémánt szútra mélységeit nemcsak más szerzetesek és tanítók, de a világi hívek számára is. Így történt, hogy a környék lakói tudomást szereztek a Gyémánt szútráról. Egyszer, amint a szerzetes egy hegyi úton bandukolt, összeakadt egy idősebb hölggyel, aki teát és süteményt árult. Az éhes szerzetes szeretett volna enni-inni egy kicsit, de sajnos, nem volt pénze. Így szólt hát az öreg hölgyhöz:

– Van egy minden képzeletet felülmúló kincs a hátizsákomban: a Gyémánt szútra. Ha adsz egy kis teát és süteményt, mesélek neked a tudás e páratlan kincséről.

Az idős hölgy maga is ismerte valamennyire a Gyémánt szútrát, és a következő ajánlatot tette:

– Ó, tudós szerzetes, ha válaszolsz egy egyszerű kérdésemre, adok neked teát és süteményt.

A szerzetes készségesen beleegyezett. Az asszony ezt kérdezte:

– Vajon amikor eszed majd ezt a süteményt, a múlt tudatával, a jelen tudatával vagy a jövő tudatával eszed azt?”

A szerzetesnek hirtelen semmilyen válasz nem jutott eszébe, így hát levetette a hátizsákját, és elővette belőle a Gyémánt szútrát, reménykedve, hogy abban majd választ talál a kérdésre. Ahogy tanulmányozta a szútrát és gondolkodott, lassan beesteledett, míg nem a kereskedő hölgy már kezdett összepakolni, hogy elinduljon hazafelé.

– Te aztán tényleg balga egy szerzetes vagy! – szólt oda búcsúzóul az asszony a még mindig dilemmázó éhes szerzetesnek.
– A teát és a süteményt a száddal eszed.

Felvételi a mennyországba

Meghal egy keresztény, egy muzulmán, meg egy buddhista. A mennyország kapujához érve egy angyal (vagy déva) megállítja őket, és megkérdi tőlük:

– Miért pont ide jöttök? Milyen okotok van feltételezni, hogy bejuthattok a mennyországba?

A keresztény így válaszol:

– Az őseim nem félték Istent, én pedig egész életemben vétkeztem: öltem, hazudtam, megcsaltam a feleségem, és kapzsi is voltam. De Jézus érettem halt meg a keresztfán, és minden bűnöm megbocsáttatott. Így kiérdemeltem, hogy a mennyországba jussak.

– Rendben –, válaszolja az angyal, – jól hangzik, de még mielőtt átlépsz ezen a kapun, adnom kell neked egy vizsgakérdést, hogy felvételt nyerhess a mennyországba.

A keresztény azonnal rááll, és az angyal megkérdi tőle:

– Hogy kell betűzni azt, hogy „Isten”? – Ez egy könnyű kérdés, úgyhogy a keresztény átmehet a kapun.

Jön a muzulmán. Ő a következőképp felel:

– Én nem tettem semmi üdvöset vagy gonoszat életemben, mindazonáltal nagyon jámbor és istenfélő ember voltam. Napjában ötször imádkoztam Istenhez. Szóval én is a mennyországba kell, hogy kerüljek.

Az angyal így felel:

– Az már igaz, de akkor is adnom kell neked egy tesztkérdést. Hogy kell betűzni azt, hogy „Allah”? – Ez sem olyan vészes, hát a muzulmán is átmegy a vizsgán.

Végül a buddhista következik, aki azt mondja az angyalnak:

– Én az összes létező üdvös dolgot megtettem életemben, és betartottam az öt erkölcsi fogadalmat, ráadásul soha nem öltem, adakoztam jótékonysági célokra, minden nap meditáltam, és soha nem csaptam be a főnökömet vagy az ügyfeleimet.

Az angyal így szól:

– Ez nagyon derék, de nem kivételezünk. Neked is át kell menned a felvételi vizsgán, ha be akarsz jutni.

A buddhistának valamiért az a képzete, hogy a felvételi egyszerű lesz, így beleegyezik a vizsgába. Az angyal ekkor a következő kérdést teszi fel neki:

– Hogy kell betűzni azt, hogy „Avalókitéshvara-Bódhiszattva”?…

Reinkarnáció a gyakorlatban

Élt egyszer egy szerelmes pár, aki nagyon hitt a spiritualizmusban és a reinkarnációban. Megígérték egymásnak, hogy ha valamelyikük meghal, akkor a másik megpróbál kapcsolatba lépni vele a másvilágon, pontosan 30 nappal a halála után.

Sajnos, néhány héttel később, a fiatal férfi meghalt autóbalesetben. A lány, az eskühöz híven megpróbált kapcsolatba lépni vele a szellemvilágban, pontosan 30 nappal később. A szeánszon a lány szólítani kezdte a barátját:

"John, John, Martha vagyok. Hallasz engem?" Erre egy szellemhang válaszolt neki: "Igen Martha, John vagyok, hallak téged."

Martha könnyekkel teli szemmel megkérdezte: "Oh, John, milyen az a hely, ahol vagy?"

"Gyönyörű. Azúrkék az ég, enyhe szellő fújdogál, majdnem mindig süt a nap" - mondta a hang.

"És mit csináltok egész nap?" - kérdezte Martha.

"Hát, Martha... napfelkelte előtt felkelünk, eszünk egy kis reggelit, és utána egész ebédig szeretkezünk. Ebéd után, szundítunk kettőig, utána pedig szeretkezünk kb. ötig. Vacsora után megint nekiesünk, amíg el nem alszunk, úgy 11 óra körül.

Martha egy kicsit meglepődve kérdezi: "Tényleg ilyen lenne a Mennyország?!?!"

"Mennyország? Milyen mennyország? Én nyúl vagyok Arizonában."

Bubba

Egy idős ember egyedül élt Idaho-ban. Fel akarta ásni a kertjét, hogy krumplit ültessen, de túl nehéz munkának bizonyult számára. Az egyetlen fia Bubba, aki segíteni szokott neki, börtönben ült. Az öregember leült és megírta neki problémáját.
„Kedves Bubba!
Sajnos elég rosszul érzem magam, mert úgy néz ki, nem tudom felásni a krumplinak a kertet az idén. Már örgszem és ez már nekem túl nehéz. Bárcsak itt lennél, akkor nem lenne semmi baj, mert tudom, hogy megcsinálnád helyettem.
Csókol: Apád.”
Pár nappal később levelet kapott a fiától:
„Kedves Apa!
Nehogy felásd a kertet, oda rejtettem a hullákat!
Bubba.”
A következő nap reggelén egy csapat FBI ügynök jelent meg rendőrökkel a helyszínen és feltúrták az egész kertet. Mivel nem találtak semmit, bocsánatot kértek az öregtől és elmentek. Az öreg még aznap kapott egy újabb levelet a fiától.
„Kedves Apa!
A jelenlegi körülmények között ennyit tudtam segíteni. Menj és ültesd el a krumplit.
Bubba.”