Forrás: museum.hu
A régészeti leletek tanúsága szerint a Koreai-félszigetet már az őskőkorban (i. e. 30 000 k.) benépesítették a Közép- és Észak-Ázsiából érkező népcsoportok. A kínai buddhizmus abban az időszakban honosodott meg Koreában, amikor a helyi törzsek három nagy királyságban (Kogurjo, Pekcse és Silla i. e. 37-i. sz. 935) éltek, és a kínai vallás, írás, kalendáriumok és egyéb kulturális vívmányok behatoltak a koreai kultúrába. Hivatalos adatok szerint az első szerzetes 372-ben érkezett ide Kínából.
Korea architektúrájában a leggazdagabb örökséget a buddhista építészet jelenti: ezen kiválóan tanulmányozhatóak a különféle mesterségbeli (építészeti és alkalmazott művészeti) fogások. Módszerei lényegében megegyeznek a világi épületek létrehozásának szabályaival.
A kelet-ázsiai templomfogalom eltér az európaitól: a templom nem egységes zárt tér, mint nálunk, hanem több különböző rendeltetésű és nagyságú, gyakran fallal körülzárt épület, ahol minden buddhának (megvilágosodott személynek) - akárcsak a szerzetesrendek kiválóságainak - külön csarnokot emelnek. A templomnevek utolsó eleme mindig a sza 'templom'.
Koreában a hajdani építészet a Han-dinasztia uralkodása alatti (i. e. 206-i. sz. 220) kínai mintákra támaszkodik. A sírkamrákban fennmaradt mennyezet- és falfestmények értékes adalékokkal szolgálnak a korabeli építészetről. A templomegyüttes szépen belesimul a tájba, segítve a szerzeteseknek és a világiaknak az elmélyült elmélkedést. A Koreai-félszigeten először Munmu király (uralk. 661-681) vezetésével jött létre egységes állam, melynek központja, Szaro (a mai Kjongdzsu) a VIII-IX. században Ázsia legnagyobb városai közé tartozott. A források több mint ötven templomot említenek, s közülük ma is mintegy tucatnyi működik, jóllehet elkorhadt farészeiket azóta többször ki kellett cserélni.
Amint a buddhizmus fokozatosan olvasztotta magába a népi hiedelmeket és a sámánizmus egyes elemeit, úgy növekedett az épületek száma is. Ma egy buddhista templomegyüttesben a következők találhatók: kapuk, harangláb, főépület, melléképületek, Buddha-szobrok, pagodák, kőlámpák, sztúpák és kőemlékművek. Korea templomainak zöme a hegyekben rejtőzik, távol a nagyvárosok zajától.
1995-ben Dél-Korea lakosságának 23,2%-a (10 320 000 személy) vallotta magát buddhistának. 1970 óta egyes kolostorok külföldről érkezett szerzetesjelölteket is fogadnak.
Az őslakók magukkal hozták az ázsiai sztyeppelakók animista sámánhitét. Kínai hatásra átvették a →konfucianizmust, majd a →buddhizmust is (Kr. u. a 4. sz-tól bizonyítható buddhista szerz-ek léte ~ban). Égi istenük Hanamin, jelképe a kék ég, ő mozgatja a csillagokat, a jót jutalmazza, a rosszat bünteti. Kr u. kb. 500-ig Nap-kultuszt folytattak: Palk a napisten, a fény birodalmának megalapítója; a koreaiak magukat „a nap fiainak” nevezik, hegyormokon emelt Nap-szentélyekben mutattak be áldozatot, szertartásainál nagy szerepe volt a napkeltének. Kud a sötétség, a bűn, a rossz elve. A napisten és a földi napfiak közti közvetítést Olkum (a bíró) látja el. A Nap-kultuszt háttérbe szorította másodrendű istenségek és természeti szellemek tisztelete, melynél nagy szerepe volt a szt helyeken és réteken táncolt körtáncnak. Az ősök tisztelete élt, de nem játszik olyan nagy szerepet, mint Japánban v. Kínában. A buddhizmus Szilla-korszak beli hatását bizonyítják a pompás tp-ok és Buddha-szobrok. A neokonfucianizmus, mely a 14. sz: a Szongkie-dinasztia idejében került ~ba, a neokonfucianizmust vallotta, elkeseredetten küzdött a buddhizmus ellen, s teljesen háttérbe szorította. Szigorú monizmust vall, fejlett altruista etikával.
Korean Monks Drumming
Kóreai Buddhista Ceremónia Képekben
Korean Buddhist Temples 6 - Sudeoksa
Korean Traditional Buddhist culture
Korean Bows - leborulás
Memory Ceremony, Master Dae San Sunim Chanting Korean