A mongol tradicionális konyha híres a húsból készült ételeiről és a péksüteményeiről, illetve a tejtermékekből készült különlegességeiről. A mongolok a nomád életforma következményeként az étrendjüket színek szerint csoportosítják a régi hagyományok szerint:

- fehér (tejtermékek)

- vörös (húsok)

- zöld (tea) + (zöldséges ételek)

- sárga (vajas ételek)

- fekete (italok)

A letelepedett népekkel való érintkezések során számos étel-kiegészítőkkel találkoznak, amiket folyamatosan beleépítettek hagyományos étrendjükbe, mind a mai napig. Az "eredetinek" mondható étkezési szokásokat az ország vidéki területein, valamint az erre specializált éttermekben figyelhetjük meg.
A mongolok általában kétszer, reggel és este étkeznek. Reggelire tejes teát isznak, amit tejtermékekkel egészítenek ki. Mára már legtöbb helyen elterjedt a kenyérevés szokása, amit még a század elején egyáltalán nem ismertek. Ezt apró szeletekben tálalják fel az asztalra. A mongolok napközben, munkaidő alatt tejes teát iszogatnak, amibe szárított túrót mártogatnak. Meleg ételt általában csak este fogyasztanak, aminek alapja a mongol leves, ami a magyar gulyásleveshez hasonló, annyi eltéréssel, hogy marhahús helyett juhhúst tesznek bele, ettől nyer olyan pikáns ízt.
A levesbe kerülő húst a mongolok szárítással tartósítják ősztől tavaszig, de már a fővárosban egész éven át lehet friss és fagyasztott húst is kapni.
Kedvenc italuk a sós tejes tea, és a fekete tea, amit régen sóval ízesítettek, de ma már cukrozzák. Nyáron a nomád népek egy különleges italfajtát, a kumiszt iszogatják (erjesztett kancatej), aminek idénye július elejétől szeptemberig tart. Naponta több liternyit is elfogyasztanak belőle. Külföldieknek nem tanácsos a számukra kitöltött italt teljes egészében meginni, mert hasmenést kaphatnak. A mongol néphit szerint eleinte csak kortyolgatni szabad belőle. Igazi mongol férfinek az mondható, aki egyszerre három csészényit tud a kumiszból felhörpinteni.
Az ételek közül jelenleg Mongóliában a legkedveltebbek a kínai eredetű, húsból és tésztából készült ételfajták. Ezeknek három változata ismert. A bódz gőzöléssel készített húsgombóc, amibe általában marhahúst vagy birkahúst aprítanak és hagymával ízesítenek. Másik fajtát a hósort a hagyományos rend szerint zsírban sütik ki, de ma már ehelyett olajat használnak. A hósor másik változatát úgy készítik el, hogy a hús helyett fűszerezett burgonya kerül tölteléknek. Harmadik változat a báns, amely a bódzhoz hasonló alakú, de ezt levesbetétként használják.
Nyári, idényjellegű húsétel a mormota, amelyet az ország középső területein vadásznak és igazi csemegének számít.
A fenti ételeket salátával szokás tálalni, ami idénytől függően különböző zöldségeket tartalmaz. A mongolok legfinomabbnak a fővárosi salátát (nijszlél szalad) tartják, ezt a főváros legtöbb éttermének étlapján megtaláljuk, mint előétel.
Ezek az ételek viszonylag gyorsan elkészíthetők. Korábban mindegyik az ünnepi asztalon szerepelt, manapság azonban a hétköznapi gyorsétkezdék kínálatának fő része.
A tejes ételek, azaz a tejtermékek egy része nagyon sajátságosan készül. A mongolok mindegyikhez felforralt tejet használnak. A sajton, túrón, aludttejen, vajon és tejfölön kívül a téli hónapokra a mongolok szárított túrót tesznek félre. További különleges tejtermékük a tejpilléből olvasztott mongolul öröm-nek nevezett étel, amely a vajhoz hasonló. Magában, vagy kenyérre kenve fogyasztják.
Hagyományos, süteményként tálalt borcog sós tésztájú desszert, de a kínai eredetű, piskótához hasonló jéven édes, és a mongolok között nagyon népszerű.

Az ünnepi ételek

A mongolok évente két fontos nemzeti ünnepet tartanak meg: a holdújévet és a nádamot. Ezek tiszteletére különleges, csak ekkor fogyasztott ételeket készítenek. Az ünnep előestéjén vagy aznap reggel néhány állatot levágnak (ami kecske vagy birka). Az állat öt fő belső szervét (máj, szív, vese, lép, tüdő) sós vízben megfőzik és a külön megfőzött véres hurkával együtt egy nagy tállal az asztalra helyezik. Nyáron a mongolok sajátos ünnepi fogást készítenek a horhogot, a következő módon: a színhús részét darabokra szeletelik, egy nagy zárt alumínium edénybe helyezik, vízzel felöntik és felforrósított köveket dobálnak mellé. Az edényt lezárják és állandó erősségű tűzön megpárolják. Régen az edényt az állat bőre helyettesítette. Miután az étel elkészül, először a köveket szedik ki, mert a néphit szerint a feketére sült forró követ, ha a kezünkbe vesszük, az elűzi belőlünk a fáradtságot és erőt ad a továbbiakban.
Miután megterítik az ünnepi asztalt, a vendégeket meghatározott sorrendben leültetik. Az asztalfőn a legidősebb férfi foglal helyet. Minden ételből legelőször a háziistenek kapnak, ezzel áldást kérnek tőlük, majd a legidősebb férfi a tálba helyezett késsel vág az ételekből és őt követik, életkoruk szerint a többiek, akik sorra szelnek a húsokból. A gyerekek külön helyiségben tartózkodnak az étkezés alatt, ők nem vehetnek részt a felnőttek rendezvényében.
A főételnek számító húsok mellett az asztalon lehetőség szerint tejtermékeket is felszolgálnak és ebből a lakoma alatt folyamatosan lehet szedni. Amikor befejeződik az első fogás, akkor a leves kerül terítékre, amit rizzsel, vagy tésztával gazdagítanak. Utoljára, desszertként, különféle süteményeket szolgálnak fel a háziak: a kör alakú cukros jévent, és a hosszúkásra formált sós borcogot, valamint cukorkákat.

Vendégvárás a mongoloknál

A mongolok e tevékenysége nagy múltra tekint vissza és ma is folyamatosan él tovább. Az idegenből váratlanul betoppant vendéget nagy örömmel fogadják: behívják hajlékukba, tejes teával kínálják, majd tejtermékeket tesznek eléje. Étkezés előtt néha pálinkával is szokásuk kedveskedni.
A vendéget különös tisztelet övezi a mongol szokásokban, e körül külön hagyományai alakultak ki. Azt, aki megfelelő módon viselkedik, a mongolok szerencsehozónak tekintik. Nemcsak egymással viselkednek így, hanem a külföldiekkel szemben is. a mongolok általában nagyon türelmesek és az idegenektől nem követelik meg, hogy ismerjék szokásaikat, de érdemes kedveskedni nekik annyiban, hogy egy keveset megtanuljunk ezekből. Ez a vidékiekre különösen igaz.
Ha belépünk egy mongol házba, vagy jurtába, ügyeljünk arra, hogy lábainkkal ne érintsük a küszöböt, mert hitük szerint az a ház szellemének a lakhelye. Az általuk felkínált ülőhelyet fogadjuk el. Bárhová is megyünk Mongóliában, apró ajándékokkal kedveskedjünk nekik, mert náluk ennek is hagyománya van. Az ajándékainkat két kézzel nyújtsuk át a házigazdának, avagy a feleségének.
Ha jurtába megyünk, kerüljük el a tűzszerszámok használatát és óvatosan közlekedjünk belül, miután leültetnek s meg is kínálnak. Ismerkedésül a vendéglátók átadják tubákos szelencéjüket, a következő mondattal: "Amar szájn ó" ("Békével"), amivel a tiszta szándékukat jelzik.
A vendégnek el kell vennie, ki kell nyitnia a benne tartott tubákot, ennek az elmulasztása nagyfokú illetlenségnek számít. A szertartás befejeztével visszateendő annak a teteje, úgy adjuk vissza az "Amar szájn" szavakkal.
Tárgyakat, ajándékot, illetve csészét jobb kézzel illik átvenni, illetve nekünk is úgy kell részükre bármit is átadnunk.
A felkínált ételekből mindenképpen fogyasszunk, nehogy a háziak megsértődjenek. A mongolok igyekeznek jóltartani a vendéget. Az a mondás járja közöttük, hogy a vendégnek annyit kell ennie, hogy ha hazaér már ne kelljen újból étkeznie.

-Terebess.hu-

Borcog

Hozzávalók:

- szükség szerint tejföl

- 60 dkg búzaliszt

- 30 dkg rozsliszt

- 1-2 kávéskanál kristálycukor

- 1-2 dl langyos víz

- 10 dkg olvasztott vaj

- szükség szerint aludttej

Keverjük össze a kétfajta lisztet, majd szitáljuk át, hogy csomómentes legyen. Ezután adjuk hozzá a vajat, annyi vizet, hogy lágy (lángosnál kicsit keményebb) tésztát kapjunk.

Ha túl keménynek tűnik a tészta, akkor egy kis aludttejet vagy tejfölt is belekeverünk.

Ha kész a tészta formáljunk belőle kisebb tányérka méretű lepényeket, amik kb. 1 cm vastagságúak. Majd közepes lángon - zsiradék hozzáadása nélkül – süssük meg mindkét oldalát aranybarnára (3-5 perc).

Fontos, hogy a serpenyőt mindenképpen fedjük le sütés közben.

Készresütés után azonnal fel lehet vágni kisebb darabokra, s melegen tálalni.

 -kulinárisvilág.hu-

Mongol fondü

Hozzávalók:

-  1,2 kg borjúhús

-  2 liter tyúkhúsleves (kockából)

-  2 szál sárgarépa

-  1 póréhagyma

-  1 szál szárzeller

-  1 csokor petrezselyem

-  Körethez:

-  50 dkg rizs

-  szójaszósz

-  chiliszósz

-  A tartármártáshoz:

-  1 csésze majonéz

-  2 evőkanál kapribogyó

-  2 evőkanál aprított snidling

-  2 csemegeuborka apróra kockázva

-  A csípős szószhoz:

-  1 csésze majonéz

-  1 evőkanál ketchup

-  1 kávéskanál Worchester-szósz

-1 teáskanál csípős paprikakrém

Elkészítés: A rizst sós vízben megfőzzük. A szószokhoz a hozzávalókat összekeverjük. A húsból hajszálvékony szeleteket vágunk (ezt bízhatjuk a hentesre is), ezeket pedig kb. 9-10 centis darabokra. A tyúkhúslevesben megfőzzük a felaprított zöldségeket, az asztalra tesszük a fondü-edényben. Mindenki felteker egy szelet húst a villájára, majd a levesbe mártja. Ha megpárolódott, a szószba mártogatjuk, köretnek a rizst esszük. Amikor a hús elfogyott, a petrezselymet a levesbe szórjuk, majd mindenkinek merünk egy csészényit.